Imprimatur

1683 szeptemberében egész Európa Bécs felé figyel, ahol a török sereg ostromolja a várost. Rómában eközben egy fogadóban meghal egy idős vendég, és mivel pestisre gyanakszanak, a hatóságok vesztegzár alá vonják a házat. A bezárt vendégek közül az egyik egy rejtélyes francia apát, aki nem hiszi, hogy a haláleset természetes volt.

Rita Monaldi és Francesco Sorti 2002-ben jelentette meg az Imprimatur című regényt Olaszországban. A Nyitott Könyvműhely 2009 októberében adta ki magyarul, vaskos, keménytáblás kötetben. A regény egy tervezett sorozat első darabja, amelynek folytatását, a Secretumot a kiadó néhány héttel később szintén megjelentette.

Zárt tér, földalatti Róma

A történetet a fogadó fiatal, névtelen szolgálója meséli el, aki inasként és kíváncsi tanúként sodródik bele az eseményekbe. Az apát, Atto Melani – történelmi személy, kasztrált énekes, aki XIV. Lajos diplomatájaként és titkos ügynökeként is működött – maga mellé veszi segítőnek. Kettejük éjszakai felderítő útjai a fogadó alatti alagutakba, Róma ősi csatornáiba és járataiba vezetnek, ahol idegen alakok és furcsa nyomok várják őket.

A vesztegzár klasszikus krimiszerkezetet ad: korlátozott szereplőkör, mindenki gyanús, mindenkinek van titka. A vendégek között orvos, költő, zenész, pap és egy kurtizán is akad, és mindegyikük másként viszonyul a halálesethez.

A regény ezt a szerkezetet aztán lassan kitágítja. A római fogadó ügyéből fokozatosan kiderül, hogy a szálak egészen a pápai udvarig és Európa nagypolitikájáig vezetnek.

Történelem vagy összeesküvés?

Az Imprimatur legnagyobb ambíciója, hogy egy történelmi hipotézist is felvessen. Monaldi és Sorti azt a tézist dolgozza fel, hogy XI. Ince pápa, a török elleni harc egyik nagy szervezője, a háttérben pénzügyi szálakkal kötődött az Orániai Vilmos körüli protestáns politikához. Ha ez igaz, az nagyon más fényben mutatja a korszak egyik legtisztelt pápáját.

A szerzők ezt nem csak a regény cselekményében, hanem egy hosszú függelékben is alátámasztják, ahol forrásokra és dokumentumokra hivatkoznak. Ez egyszerre a könyv erőssége és a legkényesebb pontja. Az olvasó nem mindig tudja, hol ér véget a dokumentált történelem és hol kezdődik a fikció. Szakmai kritikusok vitatták az értelmezést, és jó, ha az olvasó a tézist provokatív felvetésként kezeli, nem lezárt ténykérdésként.

A regény formai trükkje is ehhez kapcsolódik: a keret szerint a szöveg egy előkerült kéziratot ad közre. Ezt a keretet a műfaj régóta ismeri, Umberto Eco A rózsa neve óta különösen népszerű.

A regény egyik ügyes húzása, hogy a történelmi háttér közvetlenül a szereplők sorsára hat. A fogadó lakói Bécs ostromának híreire várnak, és mindegyiküknek mást jelentene a török győzelme vagy veresége. A kinti világ eseményei így folyamatosan behatolnak a zárt házba, és a vesztegzár lassan egy egész korszak bezártságának jelképévé válik. Ettől lesz a regény több egy ügyesen megszerkesztett krimirejtvénynél.

Lassú, sűrű, néha túlírt

Az Imprimatur nem gyors olvasmány. A barokk Róma leírásai részletesek, a korabeli orvoslásról, zenéről, konyháról és politikáról rengeteg információt kapunk, és a mondatok is igyekeznek idézni a 17. század nyelvét. Aki szereti, ha egy történelmi regényben benne él, imádni fogja.

Aki viszont krimit vár, időnként türelmetlenné válhat. A cselekmény közepén vannak hosszú szakaszok, ahol a földalatti bolyongás és a történelmi magyarázatok elnyomják a feszültséget. Néhány mellékszereplő inkább funkció, mint ember. A végkifejlet viszont jól összerakott, és utólag sok korábbi részletet új értelmezésbe helyez.

Atto Melani alakja a regény igazi nyeresége. Hiú, cinikus, ravasz és meglepően sebezhető, aki a hatalom közelében töltött élete minden fogását ismeri. Nem véletlen, hogy a szerzők a későbbi kötetekben is őt tették a középpontba.

Kinek ajánljuk?

Azoknak, akik szeretik a sűrű, részletgazdag történelmi regényeket, és nem zavarja őket, ha egy könyv hosszabb a szokásosnál. A 17. századi Európa, a pápaság és a török háborúk története iránt érdeklődőknek külön élmény, főleg ha utána a függeléket is elolvassák. A szerzőpáros pályájáról Rita Monaldi & Francesco Sorti szerzői oldalán írtunk.

Ha tetszett

A sorozat következő darabjai, a Secretum és a Veritas Atto Melani későbbi kalandjait viszik tovább. Umberto Eco A rózsa neve (1980) a műfaj megkerülhetetlen előzménye, hasonlóan zárt térrel és tudós nyomozóval. Iain Pears An Instance of the Fingerpost (1997) pedig 17. századi angol közegben játszik hasonlóan összetett, több nézőpontú játékot a történelemmel.