Ugrás a tartalomra
Nyitott Könyv

Szerzők

Vágvölgyi B. András

magyar újságíró, író, filmrendező

Vágvölgyi B. András magyar újságíró, esszéista, filmes és író, a rendszerváltás utáni magyar sajtó és kulturális közélet ismert alakja. Pályája nem egyetlen műfajhoz kötődik: dolgozott riporterként és főszerkesztőként, írt esszéket és könyveket, filmeket készített, és sokat utazott. Ez a sokféleség az írásain is meglátszik, és megnehezíti, hogy egyetlen címkével írjuk le.

Több műfajban otthon

Vágvölgyi újságíróként a rendszerváltás nemzedékének egyik jellegzetes hangja lett: személyes, csapongó, a magas és a populáris kultúra között szabadon mozgó. Írásaiban gyakran keveredik a riport, az esszé és az útirajz, és ritkán tart távolságot a témától. Inkább bevonja az olvasót a saját kíváncsiságába, mint hogy objektív képet ígérne.

Ez a hang nem mindenkinek való. Aki a kiegyensúlyozott, szenvtelen újságírást becsüli, az néha túl személyesnek találhatja. Aki viszont szereti, ha egy szerző vállalja a nézőpontját, és nem fél a kitérőktől, az jól jár vele.

Az 1989 és a Kolorádó kid

A Nyitott Könyvműhely két könyvét is kiadta. Az 1989 2009 decemberében jelent meg, a rendszerváltás huszadik évfordulójának végén. A regény a hidegháború végjátéka felől közelít a magyar eseményekhez, és szándékosan keveri a műfajokat: naplóregény, kémtörténet, ponyva és eszmetörténeti vita egyszerre. A szerző az évet maga is átélte, fiatalon, az események peremén, és ez a résztvevő-megfigyelő nézőpont adja a könyv sajátos hangját.

Ugyancsak a Nyitott Könyvműhelynél jelent meg a Kolorádó kid című kötete.

A két könyv jól mutatja a szerző érdeklődésének kettősségét. Az egyik a magyar közelmúltba néz, a másik a címével is a távolabbi világ felé mutat. Ez a kettős irány, a hazai közélet és a nagyvilág iránti kíváncsiság, a pályájának egészét is jellemzi, ahogy ezt a kiadó egykori bemutatója is kiemelte.

Az 1989-cel kezdve

Aki a rendszerváltás korszaka iránt érdeklődik, és nem riad vissza egy hosszabb, kísérletező regénytől, annak az 1989 a kézenfekvő kezdés. Érdemes nyitottan olvasni: nem történelemkönyv és nem memoár, hanem egy szemtanú szabadon kezelt fikciója, amely a nagy történelmi pillanatot a hétköznapi kalandok és kicsinyes alkuk felől mutatja meg. A regény ötszázhatvan oldala nem kevés, ezért érdemes időt hagyni rá.

Ha pedig a korszak tágabb közép-európai összefüggései is érdekelnek, böngészd a Történelem polcunkat, ahol a XX. század más fordulópontjairól szóló könyveket is gyűjtjük.