Richard Dawkins

Richard Dawkins 1941-ben született Nairobiban, brit szülők gyermekeként, és Oxfordban tanult zoológiát, ahol Nikolaas Tinbergen, a későbbi Nobel-díjas etológus tanítványa volt. Pályája nagy részét az Oxfordi Egyetemen töltötte; 1995 és 2008 között ő töltötte be a tudomány közérthetővé tételével foglalkozó Charles Simonyi-professzori széket, amelyet a magyar származású szoftverfejlesztő alapított.

Kevés tudós van, akinek a neve ennyire összeforrt a nyilvános vitával. Dawkins az evolúcióbiológia egyik leghatásosabb népszerűsítője, és a 2000-es évektől az ateizmus legismertebb szószólója lett.

A gén szemszögéből

Első könyve, The Selfish Gene (1976) ma is a legismertebb. Azt a gondolatot népszerűsítette, hogy a természetes kiválasztást a gének szintjén érdemes vizsgálni, és az élőlények bizonyos értelemben a gének „túlélőgépei”. Ugyanebben a könyvben vezette be a mém fogalmát, a kulturális információ önmagát másoló egységét, amely azóta egészen más karriert futott be, mint amire a szerző gondolt.

Ezt követte a szakmaibb The Extended Phenotype (1982), majd a nagyközönségnek szóló The Blind Watchmaker (1986), amely a természetes kiválasztás és a tervezettség látszatának viszonyát magyarázza. A Climbing Mount Improbable (1996), az Unweaving the Rainbow (1998) és a The Ancestor’s Tale (2004) ugyanezt a programot vitte tovább: megmutatni, hogyan jön létre a bonyolultság vak folyamatokból.

A vitázó Dawkins

A 2006-ban megjelent The God Delusion fordulópont volt. Dawkins itt már nem a biológiát, hanem a vallást vette górcső alá, és a könyv világszerte heves vitákat váltott ki. A Nyitott Könyvműhely 2007-ben adta ki magyarul Isteni téveszme címmel.

Három évvel később, Darwin születésének kétszázadik évfordulójára írta a The Greatest Show on Earth (2009) című könyvét, amely visszatér a biológiához, és rendszerezetten veszi sorra az evolúció bizonyítékait. Ezt a kiadó még ugyanabban az évben megjelentette: A legnagyobb mutatvány a magyar olvasónak az egyik legjobb összefoglalást adta az evolúcióelméletről.

Későbbi könyvei közül a fiatalabb olvasóknak is szóló The Magic of Reality (2011) és kétkötetes önéletrajza (An Appetite for Wonder, 2013; Brief Candle in the Dark, 2015) érdemel említést.

Vitatott, de megkerülhetetlen

Dawkins stílusa világos, gyakran szellemes, és jól bánik a hasonlatokkal. Ugyanez a stílus vitában éles, néha kioktató. A biológusok egy része a génközpontú szemléletét is vitatja, a filozófusok pedig a vallásról szóló érveinek egyszerűsítéseit kifogásolták. Mindez nem csökkenti a jelentőségét: a 20. század második felének kevés tudósa tett annyit az evolúció megértetéséért a nagyközönséggel, mint ő.

Hol kezdjük?

Aki a tudóst akarja megismerni, kezdje A legnagyobb mutatvánnyal: ez a legközérthetőbb és legkevésbé polemikus könyve. Aki a vitázót, az az Isteni téveszmét olvassa. Aki pedig érteni akarja, miért lett Dawkins egyáltalán Dawkins, annak Az önző gén a megkerülhetetlen kiindulópont. További könyveket az Ismeretterjesztés polcunkon talál.