A legnagyobb mutatványAz evolúció bizonyítékai

Richard Dawkins pályája nagy részében azt magyarázta, hogyan működik az evolúció. Arról, hogy megtörtént, sosem írt külön könyvet, mert úgy gondolta, ezt a kérdést a tudomány régen eldöntötte. 2009-ben, Darwin születésének kétszázadik és A fajok eredete megjelenésének százötvenedik évfordulóján mégis rászánta magát. The Greatest Show on Earth ugyanabban az évben, októberben magyarul is megjelent a Nyitott Könyvműhely kiadásában, A legnagyobb mutatvány – Az evolúció bizonyítékai címmel, színes képmellékletekkel.

Ez az a Dawkins-könyv, amelyet bátran lehet ajánlani annak is, akit az Isteni téveszme hangneme elriasztott.

Elmélet, ahogy a tudós érti

A könyv egy szóhasználati csapdával indít. A hétköznapi nyelvben az „elmélet” sejtést jelent, a tudományban viszont jól alátámasztott magyarázó rendszert. Dawkins ezért külön szót is javasol a tudományos értelemben vett elméletre, és rögtön le is szögezi, hogy az evolúció ebben az értelemben tény: olyan biztos, mint hogy a Föld a Nap körül kering.

Ezután nyomozóként jár el. Az evolúciót senki nem látta „élőben” a maga teljességében, ahogy egy bűntényt sem látott a nyomozó, mégis a nyomokból megbízhatóan rekonstruálható. A könyv innen kezdve bizonyítékokat sorakoztat fel, egymástól független forrásokból.

Kutyáktól a baktériumokig

Az első nagy fejezetek a mesterséges kiválasztással kezdenek, ugyanúgy, ahogy Darwin is tette. A kutyafajták elképesztő változatossága néhány ezer év emberi szelekciójának eredménye; ha erre ennyi idő elég volt, a természetes kiválasztásnak bőven volt ideje sokkal többre. Dawkins jól érzékelteti, hogy a különbség a két folyamat között csak abban áll, ki vagy mi végzi a válogatást.

A legemlékezetesebb rész Richard Lenski hosszú távú kísérletéről szól, amelyben baktériumtenyészetek ezredik és tízezredik generációit követték nyomon, és szó szerint a laboratóriumban figyelhették meg, ahogy új képességek alakulnak ki. Itt érezni leginkább, hogy Dawkins szeret magyarázni: a részletek pontosak, de soha nem válnak öncélúvá.

Külön fejezet szól a kormeghatározásról. A fák évgyűrűitől a radioaktív bomlásig sorra veszi a „geológiai órákat”, és megmutatja, hogyan erősítik meg egymást a különböző módszerek. Ez a rész szárazabb, de aki végigolvassa, utána máshogy néz a „néhány ezer éves Föld” típusú állításokra.

A molekuláris biológiáról szóló részek a könyv legmodernebb fejezetei. Dawkins megmutatja, hogy a különböző fajok DNS-ének összehasonlítása pontosan ugyanazt a családfát rajzolja ki, amelyet korábban a csontok és a fosszíliák alapján rajzoltak meg. Két egymástól teljesen független módszer, ugyanaz az eredmény: ez az a fajta bizonyíték, amelyet a legnehezebb félresöpörni.

Bizonyítékok a hibákban

A könyv talán legélvezetesebb gondolata, hogy az evolúció egyik legerősebb bizonyítéka a tökéletlenség. Egy intelligens tervező nem kötné be úgy a gerincesek szemét, hogy az ideghálózat a fényérzékelő sejtek előtt fusson, és vakfoltot hagyjon. Nem vezetné a gégeideget a zsiráf nyakán le, majd egy nagy kerülővel vissza. Ezek az „ügyetlen megoldások” csak úgy érthetők, ha egy hosszú, javítgatással haladó történet lenyomatai.

A fosszíliákról szóló fejezet a „hiányzó láncszem” mítoszával is leszámol. Dawkins szerint a kifejezés eleve félrevezető, és az átmeneti formák bőségesen előkerültek, a halból szárazföldi állattá válás vagy a bálnák szárazföldi őseinek leleteitől az emberi evolúció fosszíliáiig.

Erősségek és gyengeségek

A könyv akkor a legjobb, amikor Dawkins egyszerűen mesél a természetről. Akkor a leggyengébb, amikor a kreacionistákkal vitatkozik: ezek a részek ismétlődőek, és néhol túl sok energiát fordít olyan ellenfelekre, akiket a magyar olvasó jó eséllyel nem is ismer. Az amerikai közvélemény-kutatásokra tett utalások itthon kevésbé ütnek.

Terjedelemre is tekintélyes kötet, és nem minden fejezete egyformán feszes. Mégis, ha egyetlen könyvet kell választani, amely érthetően és élvezetesen összefoglalja, honnan tudjuk, hogy az evolúció megtörtént, ez jó választás.

Annak ajánljuk, aki a középiskolai biológián túl szeretne érteni valamit az evolúcióból, de nem akar tankönyvet olvasni. Tanároknak kifejezetten hasznos, mert a példái jól átvihetők az órára. A szerző pályájáról bővebben Richard Dawkins szerzői oldalán írtunk.

Ha tetszett

Dawkins vallásról szóló vitairata, az Isteni téveszme ugyanennek a gondolkodásnak a polemikus oldala. Jerry A. Coyne Why Evolution Is True (2009) című könyve ugyanabban az évben, ugyanerről szól, tömörebben és kevesebb személyes hevülettel. Aki arra kíváncsi, mit őriz a saját testünk a halőseinktől, annak Neil Shubin Your Inner Fish (2008) című könyve a legjobb következő lépés.