Kurt Vonnegut

Kurt Vonnegut 1922-ben született Indianapolisban, német származású családban, és 2007-ben halt meg New Yorkban. A XX. század második felének egyik legolvasottabb amerikai írója volt, aki a tudományos-fantasztikus irodalom eszközeivel írt a háborúról, a technológiáról és arról, mennyire nehéz tisztességesnek maradni egy abszurd világban. A Nyitott Könyvműhely is szerepeltette a szerzőt magyar kínálatában.

Drezda, és ami utána jött

A pályáját egyetlen élmény határozta meg. Amerikai katonaként 1944 végén német hadifogságba esett, és Drezdában, egy vágóhíd pincéjében élte túl a város 1945 februári bombázását. A hadifoglyokkal utána a romok közül hordatták ki a halottakat. Erről az élményről több mint két évtizedig próbált írni, mire 1969-ben megjelent a Slaughterhouse-Five (magyarul Az ötös számú vágóhíd), a háborúellenes irodalom egyik alapműve.

A háború után Vonnegut antropológiát tanult Chicagóban, majd egy ideig a General Electric sajtóosztályán dolgozott. Ez a vállalati tapasztalat táplálta első regényét, a Player Piano (1952) című antiutópiát, amelyben a gépek fölöslegessé teszik az emberi munkát.

A fő művek

Az ötvenes és hatvanas években Vonnegut sokáig a sci-fi-írók közé sorolt, alig ismert szerző volt, aki magazinoknak írt novellákból élt. Ekkor születtek a The Sirens of Titan (1959), a Mother Night (1961) és a Cat’s Cradle (1963, magyarul Macskabölcső), amely a hidegháborús fegyverkezés és a vallás közös abszurditásáról szól, egy kitalált vallással és egy világvégét okozó jégkristállyal. A God Bless You, Mr. Rosewater (1965) a pénz és a jótékonyság szatírája.

Az áttörést Az ötös számú vágóhíd hozta: Billy Pilgrim, az időben ide-oda csúszó katona története egyszerre lett kultuszkönyv és vitatott iskolai olvasmány, amelyet több amerikai könyvtárból is kitiltottak. Utána jött a Breakfast of Champions (1973, magyarul A Bajnokok Reggelije), a Galápagos (1985) és a Timequake (1997). Sok könyvében visszatér Kilgore Trout, a sikertelen sci-fi-író, aki Vonnegut önironikus alteregója.

Pályája végén esszékötetekkel jelentkezett; az utolsó ilyen kötete, A Man Without a Country (2005) a Bush-korszak Amerikájáról szóló, keserű humorú jegyzetek gyűjteménye.

Macskabölcsővel kezdeni

A Macskabölcső a legjobb belépő: rövid, gyors, minden fejezete egy-egy poénnal zárul, és benne van Vonnegut egész világlátása. Utána jöhet Az ötös számú vágóhíd, amely komolyabb és szerkezetileg merészebb. Aki a szatírát szereti, a Bajnokok Reggelijét is szeretni fogja; aki pedig a sci-fi felől érkezik, a The Sirens of Titan felé induljon.

Novellái is megérik a figyelmet. A Welcome to the Monkey House (1968) gyűjteményben olvasható a Harrison Bergeron, egy rövid antiutópia a kényszerített egyenlőségről, amelyet amerikai iskolákban máig sokat tanítanak.

Vonnegut stílusa kurta mondatokból, ismétlésekből és rajzocskákból áll, és könnyen naivnak tűnhet, pedig pontosan kimért. Aki ezt a fanyar, szelíden kegyetlen humort szereti, rokon hangot talál A Dilbert-elv irodai szatírájában vagy Larry Gonick ironikus képregényes történelmében is. További irodalmi ajánlóinkat az Irodalom polcon gyűjtjük.